Ez egy elringató, megmozgató, mélyre vivő belső utazás, amikor felfedezheted önmagad rejtettebb részeit. Akár azokat a zugaidat is, amelyek a nagy zajban nem fedik fel magukat. Ezen a hangutazáson a dallamok kis történetek, melyeknek te vagy a főszereplője. Egy befelé figyelős óra, mely igazán Rólad szól, arról a mélyebben megbúvó önmagadról, ami képes meghallani a szív visszafogott, de őszinte suttogásait is.

A Krasznahorkai László könyve alapján készült film főhősei mindenfajta hasznos termelésből kikapcsolt mezőgazdasági géptelepen élnek. Számukra már megszűnt minden érték, amihez képest életük értelmét meghatározhatnák; minden feloldódott az időben, az évszakok periodikus változásában, lassan már ők maguk is az enyészet részeivé válnak. A mindent megsemmisítő elhagyatottság érzését csak egyetlenegy vágy töri meg, az egyre erősebben jelentkező menekülés vágya. Mindannyian kicsinyes terveket szőnek, természetesen egymás kárára, abban az illúzióban ringatják magukat, hogy egymás kirablásával, becsapásával saját jövőjük megoldódik. Végzetes önbizalomhiányuk jele az, hogy még ezekben az aljas tervekben is meginognak, igazából képtelenek végrehajtani azokat. Valójában mindannyian egy Messiásra várnak, arra, aki kivezeti őket ezekből a nyomorult hétköznapokból, megmenti őket ebből a mindent elnyelő esőzuhatagból és sártömegből, arra, aki feloldozza őket eddigi bűneik alól.

Kurt Barnert fiatal művész eljutott ugyan Nyugat-Németországba, de továbbra is gyötrik a gyerekkori emlékei, amit az NDK-rezsimben, a nácik által uralt években szerzett. Amikor találkozik Ellie-vel, meg van győződve róla, hogy ő lesz élete szerelme, és a diáklány olyan festmények megalkotására sarkallja, ami nemcsak saját sorsát, de egy egész generáció traumáját is visszatükrözi.

1891-ben Gauguin elhagyja Marseille-t, és a Csendes Óceán felé indul. Ezzel elkezdődött a festő utazása élet és művészet esszenciájának nyomában, ami végül az egyik legnagyobb modern művésszé tette. A film Francia Polinézia, Tahiti és a Markézi szigetek tájaira kalauzolja el a nézőket. A művész által hőn szeretett helyi lakosok segítségével fedezhetjük fel azokat a mára legendává vált területeket és útvonalakat, melyeknek Gauguin festményeit inspirálták. Meglátogathatjuk azokat a helyeket, ahol a saját maga által bambuszból és levelekből ácsolt házaiban olyan fényeket és színeket fedezett fel, melyek örökre megváltoztatták művészetét, és megismerhetjük az őslakosok gátlásoktól mentes érzékiségét is, mely oly nagy hatással volt a festőre. Párizs, Bretagne és Edinburgh városain túl ellátogathatunk az Egyesült Államok legnevesebb múzeumaiba is, ahol Gauguin mesterműveinek legtöbbjét őrzik.

70-es évek, Magyarország. A kubai forradalmat is megjárt Fábián elvtárs hazalátogat, hogy megnyisson egy nagyszabású véradó mozgalmat, de valami nagyon nem stimmel vele. Az öreg harcos úgy néz ki, mint ha 30 éves lenne, laza stílusa meg egy vérvörös Mustangja van, és a nők döglenek az ágyban fáradhatatlan fenevad után. A kémelhárítás azonban felkészült a küzdelemre, és legjobb embereit állítja az ügyre. Mária kísérőként próbál a gyanús alak bizalmába férkőzni, és ahogy az álrandevúk egyre komolyabbra fordulnak, a törékeny kis nő úgy lesz egyre magabiztosabb: nemsokára elhiszi magáról, hogy több esze és nagyobb ereje van, mint az őt dróton rángató férfiaknak.

Noah Baumbach kíméletlen, de egyben szívmelengető képet fest a nézőknek egy házasság széthullásáról és egy család összetartásáról.

Gyöngyössy Imre Oscar-díjra jelölt filmje a második világháború drámai és fájdalmas időszakáról szól. A zsidó Jób, feleségével, Rózával, egy kis magyar faluban él. Hét gyermeküket a felnőttkor elérése előtt eltemették, ezért a család utód nélkül maradt. 1943-ban örökbe fogadják a katolikus neveltetésű Lackót. Jób úgy akar tekinteni a fiúra, mint a saját gyermekére. A férfi elkezdi tanítani Lackót az élet bölcsességére és a zsidó vallásra. A házaspár nagyon örül, mert a gyermek fogékonynak bizonyul az új hit felvállalására. Egy nap azonban Jóbot és Rózát koncentrációs táborba hurcolják. Vajon mi fog történni a magányos Lackóval?

Az „amerikai évad” kihagyhatatlan darabja a nagyvilágban legismertebb amerikai opera, mely azonban meglepően későn tűnt fel először a Metropolitan műsorán – 1985-ös bemutatóját követően öt évig volt műsoron, összesen 54 alkalommal. (Összehasonlításképp: a Magyar Állami Operaház ennél többször, több mint hetvenszer játszotta a művet!) Színház és mű tartózkodó kapcsolatát nem csak a sokáig megkerülhetetlennek bizonyuló, a feketéket háttérbe szorító jogszokások határozták meg, de az a műfaji bizonytalanság is, mely e felkavaró zenés dráma helyét az opera és a musical között félúton jelöli ki. A mű felújítása – melynek révén először lesz látható a HD-közvetítések sorozatában is – a szerzők, George és Ira Gershwin jogutódjainak kéréseit figyelembe véve teljesen afroamerikai szereposztáson alapul – a címszerepekben Eric Owens és az egykori pécsi Operalia-versenyen feltűnt Angel Blue lesz látható-hallható. James Robinson rendezését a 20. századi zene elismert interpretátora, David Robertson dirigálja.

díjnyertes koncert-dokumentumfilm, amely a The Doors még élő tagjai, John Densmore és Robby Krieger által szervezett 2016-os Los Angeles-i Ray Manzarek-emlékkoncert felvételeit, a zenekartagok, pályatársak visszaemlékezéseit és ritka archív felvételeket, korabeli interjúkat felvonultatva tiszteleg a The Doors 2013-ban elhunyt legendás billentyűse előtt. A film világszerte csak egyetlen napon – Ray Manzarek születésnapján – február 12-én látható a mozikban. A The Doors Ray Manzarek és Jim Morrison Venice Beach-i találkozásával született meg 1965-ben. Ray lett a csapat szíve és lelke, valamint a Doors magával ragadó billentyűs hangzásának megalkotója. Manzarek valami egészen újat hozott létre a rock, a jazz, a blues, a bossa nova és megannyi más stílus ötvözéséből.

Lebilincselő utazás a Föld körül Csernobiltól Észak-Koráig, a Szaharától a Jégszigetig Vujity Tvrtkoval. Egy lenyűgöző kalandozás, ami felemel és sokkal erősebbé tesz. EZ LESZ A BÚCSÚ, amit soha nem fog elfelejteni...

A Metropolitan közönsége körében mind népszerűbbé váló barokk operák szerzői közül is kiemelkedőnek mondható a német származású, de életének nagy részét Angliában leélő, s ott olasz operákat komponáló Händel iránti rajongás. Az elmúlt évtizedekben három operája – a Rinaldo, a Julius Caesar és a Rodelinda – is színre került a Met színpadán, nem is beszélve oratóriumainak alkalmi előadásairól, vagy éppen Az elvarázsolt sziget című pasticcio-operáról, melynek zenei anyaga tekintélyes részben szintén Händel muzsikáján alapult. A Nero császár és édesanyja, Agrippina közti fordulatos, véres fejleményekben sem szűkölködő történet a 18. századi olasz operára jellemző da capo-áriák sorában elevenedik meg – kiváló előadók tolmácsolásában. Agrippinaként Joyce DiDonato ismét igazi primadonna-szerepben mutatkozhat be az őt bálványozó New York-iaknak, Harry Bicket pedig a barokk zene elismert előadójaként irányítja a Sir David McVicar rendezte új produkciót.

Wagner első vállalt – később a kanonizált életmű kezdőpontjaként megnevezett – operája személyes élményen alapul. Feleségével hajón szöktek az őket oly gyakran szorongató hitelezők elől, s a kényelmetlen utazás egy sötét színekben pompázó, borongós, misztikus, de mégis a szerelem legyőzhetetlenségét hirdető librettó írására ihlette a német mestert. A szövegkönyv megírását csak jóval később követte a zene kidolgozása (Wagner attól sem zárkózott el, hogy szövegére más komponáljon zenét) – s végül nem is az eredeti terveknek megfelelően Párizsban, hanem Drezdában került színre a mű. E minden ízében romantikus történet és kompozíció, noha kissé háttérbe szorul a Wagner-életmű csúcsai mögött, mégis rengeteg szépséget tartalmaz – nem csoda, hogy időről időre olyan nagyságrendű művészek foglalkoznak vele, mint a mostani bemutatót vezénylő Valerij Gergijev vagy a címszerepet megformáló Sir Bryn Terfel. Az új produkciót François Girard rendezi.

Hogyan szerezzük vissza az elveszett, meggyengült vagy soha fel nem épült önbizalmat?

A Toscával a lehető legkönnyebb sikert aratni: csak a világ három legjobb énekesére van hozzá szükség – tartja az operai közvélekedés. Való igaz, a hagyományos szoprán–tenor–bariton háromszögre épülő, valós római helyszíneken játszódó, krimi-elemeket sem nélkülöző történet és Puccini ellenállhatatlanul szenvedélyes, máskor megkapóan lírai muzsikája sosem téveszti hatását – a három kiváló énekes pedig ezúttal is rendelkezésre áll. Mindenekelőtt napjaink egyik elsőszámú dívája, az orosz Anna Netrebko, aki számtalan HD-közvetítés után először lesz látható Tosca szerepében. Scarpiaként az elsősorban Wagner-szerepekkel ismertté vált Michael Volle borzolja a kedélyeket, Cavaradossiként pedig az elmúlt évtizedben számos szép sikert elért Brian Jagde készül első Met-beli főszerepére. Sir David McVicar tradicionális, a Zeffirelli-féle hagyományokat híven őrző rendezése másodszor kerül a mozik képernyőjére, ezúttal Bertrand de Billy vezényletével.

A Hadart Művészeti Társulás produkciója az MTVA ZRT. engedélyével Rendező: Háda János Írta: Csukás István Zene: Bergendy István Süsü, a sárkány, legendája lett több generációnak. A bájos mese mélyén egy fontos és ma is erősen aktuális figyelmeztetés rejlik: aki nem olyan, mint én, az nem biztos, hogy ellenséges, sőt, az sem biztos, hogy más, mint én.

Donizetti három olyan operát komponált, melyben egy-egy angol királynő (vagy királyné) is színre lép: a Boleyn Anna, a Robert Devereux és a Stuart Mária egyaránt a 16. századi Anglia politikai cselszövéseiből meríti témáját. A Friedrich Schiller azonos című drámáján alapuló Stuart Mária, mely a címszereplő és I. Erzsébet a valóságban soha meg nem történt találkozását állítja középpontba, természetesen nem nélkülözi a szerelmi szálat (a két uralkodó közti konfliktus valódi oka mi más is lehetne, mint egy férfi?) – no és, ami egy belcanto operában a legfontosabb, a két egyenrangú primadonnaszerepet sem. A David McVicar rendezte előadás 2012-es bemutatója lényegében Joyce DiDonato miatt jött létre; most korunk másik belcanto sztárja, Diana Damrau áll a középpontban, hogy lenyűgözze a fél világ hallgatóságát – ezúttal a szólam szoprán változatával. Riválisát, Erzsébet királynőt Jamie Barton formálja meg; a karmesteri pulpituson Maurizio Benini áll.