logo

Mozinkról

Mozi történelem

Fári Irén – Szerdahelyi Péterné

A szegedi mozik a két világháború között
(Részletek. A teljes tanulmány a Szeged c. folyóiratban jelent meg.)

A szegedi Belvárosi Mozi 2010. szeptember 8-án ünnepelte fennállásának 90 évét. Az eredetileg is mozinak készült épületben 1920 óta nagyobb megszakítások nélkül máig peregnek a filmek, ami önmagában véve is figyelemreméltó.



Alapítás

1919. január 1-jén jelent meg a Részvény aláírási felhívás a Szegedi Naplóban, melyben olyan modern színvonalon álló mozgófényképszínház építését tervezték, ami alkalmas hangversenyek, kabarék stb. számára is és ehhez 1200 db, egyenként 1000 korona névértékű névre szóló részvényt bocsátottak ki. Az aláírási ív Abonyi Mihály Széchenyi tér 2. sz. üzletében volt jegyezhető. Ezen a címen az 1918-as szegedi telefonkönyvben Abonyi Mihály nevén egy férfi- és gyermekruha áruház szerepel, ezenkívül beltagja volt a posztó és szőrme nagykereskedéssel foglalkozó Holtzer és Abonyi cégnek. A mozi szakmában sem volt ismeretlen a neve, 1910 októberétől az Uránia mozgófényképszínház igazgató-tulajdonosa volt, ami a Holtzer-házban működött (Híd, Deák Ferenc, Vár utcák által határolt épület).

A Belvárosi Mozi Rt. alapítók 1919. január 16-án már meg is tartották az alakuló közgyűlést a Tisza Szállóban. Abonyi Mihály a létesítendő vállalat igazgatója bejelentette: az 1 millió 200 ezer korona alaptőkét 162-en lejegyezték. Egyúttal elfogadták Szivessy Tibor budapesti műépítész tervét. A megalakult részvénytársaságnak 18 fős Igazgatósága és 9 fős Felügyelő Bizottsága volt.

Az Igazgatósági tagok között találjuk a szegedi üzleti- és bankélet jeles képviselőit: a Tisza Szálloda tulajdonos Juránovics család több tagját; Juránovics Gyulát, özv. Juránovics Ferencnét, Schermann Kálmánt. Rajtuk kívül Kamp János, Maróthy Ferenc, Réti Adolf, Pollák Nándor, Pollák Endre, Körös Albert, Pető Ernő, Vértes Adolf, Ernst Sándor, Wolf Miksa, Sándor Ferenc, Abonyi Mihály (igazgató), Pálfi Zoltán dr., végül, de nem utolsósorban Vass András és Lippai Imre neve szerepel a névsorban. E két utolsó név kiemelése azért is indokolt, mert ez a két család a részvénytársaság fölszámolásáig (1949) tagja maradt a mozit üzemeltető társaságnak. Bár Vass András 1925-ben meghalt, özvegye, majd lánya (Baróti Józsefné) az Rt. megszűnésekor is 170 db részvényt birtokolt, a részvények kétharmada pedig a Lippai család tulajdonába került át az idők folyamán.



Az indulás

A vidék legnagyobb moziját, a Belvárosi Mozit 1920-ban kezdték építeni, az eredeti tervekkel ellentétben azonban nem a budapesti építész, Szivessy Tibor, hanem Sebestyén Endre szegedi építész tervei alapján. Sebestyén Endre elhagyta a lakásokat, a mozihoz kétszintes előcsarnokot, az emeletre karzatos dísztermet tervezett koncertek, bankettek számára. A mozitermet alkalmassá tették színházi előadásokra is, a színpadot ellátták süllyesztővel és zsinórpadlással is, előtte nagyméretű zenekari árkot alakítottak ki, a földszintre 700, az erkélyre és a páholyokba 500 ülőhely került. Az emeletre kétoldalt lépcső vezetett föl. Az előcsarnok fölött büfé kapott helyet, a Deák Ferenc utca sarkán lévő emeleti nyitott terasz a dohányosok részére készült. Az előcsarnokból átjáró vezetett a Stefánia felé a Park kávéházba, mely arról volt nevezetes akkor még Kossuth Kávéház néven, hogy egyike volt azoknak a kávéházaknak, ahol rendszeres mozgókép vetítéseket tartottak 1905-től. Részben a kávéház nyári mozijának helyet adó „hűvös, szép fenyveskert - udvarának” helyére került a Belvárosi Mozi épülete.





Az építkezés alig kezdődött meg, amikor 1920 februárjában a másik régi mozis szakember, Vass Sándor vezetésével újabb mozit építő részvénytársaság alakulását jelentette be az újság. A Dugonics Mozi Rt. a Szegedi Napló ház helyén akarta fölépíteni a szintén 1200 személyes moziját hangversenyteremmel, kávéházzal és szállodával. A tervekből mindössze a május 19-én megnyílt és szeptember 20-ig üzemelő kertmozi valósult meg, melyet a Szegedi Napló „városunk legújabb büszkeségének” nevezett.
A Belvárosi Moziban 1920. szeptember 8-án volt az első vetítés. A méreteiben is nagyszabású mozi már tizenegy óra előtt zsúfolásig megtelt és még az oldalfeljárókat is elállta a kíváncsi közönség - a korabeli tudósítás szerint.
Az ünnepi előadást a Himnusszal kezdték. Étsy Emília szegedi színésznő prológja után következett a vetítés. A filmek közül a „Masamód” című nem érkezett meg. Ezt a Heltai Jenő színművéből készült filmet tíz nappal később, szeptember 18-án mutatták be, Budapesttel egyidőben. Helyette a „Farkaskölyök” című, az alaszkai hómezőkön játszódó amerikai drámát vetítették, amit egy magyar népszínmű követett Délibáb címmel Garamszeghy Sándor rendezésében. Az előadást előző este bankett előzte meg, ahol az érdekelteken és a sajtó képviselőin kívül budapesti filmgyárak vezetői és pesti mozi-lapszerkesztők is jelen voltak, akik a megnyitásra jöttek Szegedre.


Változások

Október közepén a Belvárosi Mozit, mint koncerttermet is fölavatták Füredi Sándor hegedűvirtuóz föllépésével. A továbbiakban gyakran rendeztek hangversenyeket, előadásokat a moziban. Néhány kiragadott példa: 1923 - ban pl. irodalmi matiné keretében Juhász Gyula 25 éves írói jubileumát tartották, melyen az ünnepelten kívül szerepelt Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móra Ferenc is. 1937 januárjában Fricsay Ferenc kíséretével Bartók Béla koncertezett, saját művét adta elő, nyáron a Szabadtéri Játékok szereplői adtak nagysikerű művészestet.

1921-ben fölülvizsgálták a mozi engedélyeket, ami nagy változást hozott a szegedi mozik életében. A zsidó tulajdonú mozik üzemeltetési jogát nagyrészt keresztény szervezetek kapták meg. A két legrégibb alapítású mozi: a Híd utcában levő Uránia (alapítva 1907-ben) és a Gizella tér (ma Aradi vértanúk tere) és a Szentháromság utca sarkán lévő Reichl- palotában (ma a Ságvári Gimnázium) működő Apolló (alapítva 1908-ban) nem nyitott ki többet. A Dugonics Kertmozi helyiségébe a Belvárosi hirdetett előadásokat, de megvonták a játékengedélyét. Az 1913-ban alapított Korzó Mozi játszási jogát a Keresztény Liga kapta meg. A régi és az új tulajdonosok hosszú vitája után, a mozi berendezésének megváltása árán, a Magyar Apolló Rt. jutott birtokba és november végétől újra kinyitott a mozi. Vass Sándor a Korzó Mozi igazgatója ellen 1921. júliusában még aláírást gyűjtöttek, hogy Vass (Weisz) Sándor ne maradjon meg igazgatónak az új érában, mégis hatalmas reklámkampánnyal ő indította újra a Korzót. A Belvárosi mozi mellett a Korzó és a Belvárosi után néhány hónappal, 1920. december 21-én megnyílt Széchenyi Mozi maradt a kulturális kínálatban. (Ez utóbbit később Fáklya névre keresztelték, majd 1995-ben lebontották. A Korzó Moziban 2001-ben volt utoljára rendszeres vetítés, ma Korzó Zeneházként funkcionál.) A három szegedi mozi története a továbbiakban nagyrészt összefonódott.

A régi szakemberek közül Vass Sándor „a mozikultúra érdemes szegedi úttörője” 1923-ban súlyos betegen visszavonult, 1927-ben Szegeden halt meg. A Belvárosi Mozi ugyan a régi, többnyire keresztény tőkések kezén maradt, de az izraelita igazgató, Abonyi Mihály a mozi megnyitása után alig fél évvel, 1921. áprilisban önként lemondott állásáról. Visszatért a kereskedő pályához, üzletet nyitott, majd a biztosítási szakmában tevékenykedett. Hosszú betegeskedés után 1938-ban halt meg, a rákoskeresztúri izraelita temetőben temették el. Utódja Horacsek Rezső - 1940-től Horvai Rezső néven - a következő több mint húsz évben Szeged mozi életének állandó személyiségévé vált.

A válság előtt

A mozi abban az időben több volt, mint filmvetítés. A filmrevü vagy szkeccs a műsor része volt, ahol élőben énekeltek, táncoltak, jeleneteket, tréfákat adtak elő színészek. 1921 októberében belügyminiszteri rendelet szabályozta a mozgófénykép előadásokat. E szerint másnemű műsort, úgymint: orfeum, kabaré, dalestély, hangverseny stb. nyilvános előadást tartani tilos. Nem vonatkozott ez a tilalom a bemutatott mozgófénykép egyes részeinek vagy jeleneteinek előadására, valamint tudományos ismeretterjesztő és hazafias irányú szavaló előadásokra. Így a moziszkeccs változatlanul jelen maradt, pl. a mozivásznon megjelenő darabot kiegészíthették színpadi jelenetekkel. 1927-ben pl. a Korzó Moziban a Lesz maga juszt is az enyém c. Harmat Imre és Eisemann Mihály énekes, táncos mozi-szkeccsében, ami 3 színpadi és 4 filmrészből állt, többek között maga a szerző, Eisemann is föllépett. A zenei kíséretet a nagy mozikban saját zenekar biztosította. A Belvárosi Mozi karnagya előbb Schwach Imre volt, aki 16 tagú szimfonikus honvédzenekara élén tette élvezetessé az előadásokat, majd 1927-ben Stingl Alfréd. A Korzó moziban 1926-ban Csomafáy Sándor, a színház korábbi karmestere volt a karnagy.

Szegeden a három mozi egységes üzemi kezelés alatt állt, hasonlóan több nagyvároshoz pl. Győr, Pécs, Miskolc, Debrecen. A három szegedi mozi 80 embernek adott munkát. Nyáron két, ezer embernél nagyobb befogadó képességű kerthelyiségben is tarthattak vetítést. 1924 végén a színházi újság szerint „A szegedi mozi ipar fejlődésének főérdeme Kelen Hugót, Sugár Sándort és Horacsek Rezső igazgatókat illeti meg”, két hét múlva azonban közölte, a Korzó és a Széchenyi Mozik egyelőre beszüntették előadásaikat, minden lekötött film a Belvárosi Moziban kerül vetítésre. Karácsonykor mind a három mozi játszott, de 1925. január közepétől már csak a Belvárosiban tartottak naponta előadásokat, a Korzó csak hétvégén és ünnepnapokon játszott. 1925 februárjában ilyen ünnepi hét volt a film 30 esztendős jubileuma, a Korzó Moziban amerikai burleszkek, a Belvárosiban kanadai és kaliforniai történetek peregtek. Ugyancsak az 1925. februári Színház és Társaság c. lap dicsérte „a szegedi egyesített mozgószínházak igazgatóságának egyre fokozott munkásságát”, melynek eredményeképpen hétről-hétre pazar filmek kerülnek vetítésre. A mozi egyesítésnek Horacsek Rezső volt az adminisztratív igazgatója, ő szerezte be mind a három mozi számára a filmeket.

Az 1920-as évek vége a némafilm korszak végét jelentette és a gazdasági világválság kezdetét. Valószínűleg ezekben az években vált meg a Belvárosi Mozi eredeti részvényeseinek nagy része a moziban lévő üzletrész tulajdonától.

A hang

A nagy érdeklődéssel várt hangosfilm vetítésének technikai feltételeit Szegeden először a Belvárosi Moziban teremtették meg. Már 1929 végén tervezték az áttérést a „beszélő” filmre, de az első vetítésre 1930. június 6-án került sor. Előtte hetekig fúrtak-faragtak, szereltek, átalakították, kibővítették a gépházat, hangszórókat szereltek a színpadra, a függöny mögé. A Délmagyarország című lap szerint „telt ház izgulta és kíváncsiskodta végig a hangosfilm szegedi debütjét. Tömegek álltak a mozi-foyerban” és „a kiszűrődő hangokat éhesen falták a kívülállók és áhítatosan csodálkoztak.” A mozi zenekarának helyén virágok díszlettek, a film előtt Jung Péter okleveles gépészmérnök vonzóan és népszerűen ismertette a hangosfilm technikáját, majd felcsendült Radames hangja, ahogy Aidához énekelt és következtek a Fox Follies revüfilm részletei. Csodálkozást váltott ki „amikor a karcsú filmdíva hangja kemény altban hódította meg szíve választottját.”

1930. július 21-27 között az első magyar hangosfilmet is műsorára tűzte a Belvárosi Mozi. A „Csak egy kislány” férfi főszerepét a Szegedről Pestre szerződött Jávor Pál alakította.

Virágkor

1938-ban fölbomlott a szegedi mozik szoros együttműködése. A Színházi Újság megelégedésének adott hangot abból az okból, hogy végre „Megszűnik Szegeden az „egykéz” mozi.” A miniszter új engedélyesnek, Palugyay Farkas budapesti mérnöknek adta át a Széchenyi Mozi üzemeltetésének jogát. Mint írták, sok rossz film került Szegedre, a filmújdonságok viszont elkerülték a várost az „egykéz” rendszer miatt. Az új tulajdonos nagy konkurenciát jelentett a szegedi mozi életben. Nem véletlen, hogy ekkor került a filmes szakma figyelmének középpontjába a Belvárosi Mozi főrészvényese Lippai Imre (1876-1961), aki a mozi alapításban is részt vett, gőzfűrészüzeme, téglagyára és malmai voltak. Gyorsan híre ment: a szegedi vállalkozó magyar filmek gyártását pénzeli kisebb-nagyobb összegekkel. Az már csak következmény lehetett, hogy a Harmónia Filmvállalattal két új magyar film közös gyártására kötött megállapodást és ehhez 100 ezer pengő támogatást nyújtott.


Ebből az alkalomból az Est c. lap 1939. október 25-i száma bemutatta Lippai Imrét. Jókai Mór „Aranyember” alakjához hasonlította, aki a maga erejéből valóságos vállalatbirodalmat épített ki „amelyen gyárkémények füstölögnek, malmok zakatolnak, fűrészgyárak gatterei bőgnek, amelyben tutajok százai szállítják az Erdős Kárpátokból a szegedi Tiszáig a rönköket, amelynek egyik pontján százezer számra sülnek a téglák az égetőkemencékben, másik sarkában színes neoncsövek csábítják a közönséget Lippai Imre mozijába”, a Belvárosi Moziba. A sikeres üzletember vállalkozásai mellett Szeged legrégibb bankjának, a Szeged-Csongrádi Takarékbanknak igazgatósági tagja is volt.

1943-ban, amikor a magyar filmgyártás rekordmennyiségű filmet, összesen 53-at gyártott, a Belvárosi mozi 22 új magyar filmet játszott, ebből ötnek Budapestet megelőzően az ősbemutatója is Szegeden, a Belvárosi Moziban volt. Arra a kérdésre ez ideig nem sikerült adatot találni, vajon ezeknek a filmeknek a gyártásában volt-e szerepe a Lippai családnak. Saját készítésű filmet csak egyet ismerünk, a Szerelmes szívek összefoglaló címmel hirdetett öt kisfilmből álló produkciót, melyet 1944 húsvét szombatján (április 8-án) mutattak be a Belvárosi Moziban Lippay - Görgényi produkcióként megjelölve. Az öt kisfilm: Lavotta szerenád, Mesék a bécsi erdőből, Párisi emlék, Harmatos rózsaszál és a Kádár Kata. Ez utóbbi zenéjét Kodály Zoltán szerezte és a film hangfelvételét is Kodály vezényelte. Ebben a székely népballadában Kodály zenéje a főszereplő, a színészek csak játszanak, de nem beszélnek.

Az Rt. fölszámolása

A Belvárosi Mozi Rt. fölszámolására 1949 elején került sor. Az 1000 db részvény ekkor 11 család kezében volt. Nyolcan voltak Lippai Imre családjából: három fia és öt leánya, továbbá a másik alapító Vass András leánya Baróti Józsefné és Singer István és Singer Istvánné.

A Belvárosi Mozi igazgatója Horvai (Horacsek) Rezső 1951-ben hunyt el hatvan évesen, Lippai Imre 1961-ben, miután minden vagyonát államosították, sőt a szegedi Csillag börtön lakója is volt, ahol együtt töltötte a napjait Batizfalvy professzorral és Pick Jenő szalámi gyárossal.